Igen csak kalandos és eseménydús napokat élünk és gyakorlatilag azt tudom mondani, hogy egy nap sem unatkozunk. Az előzetes tájékozódásunknak megfelelően, mikor megérkeztünk Londonba, az első néhány napban igazán nem csináltunk sok dolgot, inkább csak próbáltuk megszokni az itt létet. Nem olyan könnyedén történő dolog ez, hiszen pl. az nagyon meglepő volt, hogy amikor a repülőről leszálltunk, a beborult ég és hatalmas felhők fogadtak. Az időjárás azért az otthoni majd 40 fok után így mondhatni erősen meredek változást jelentett.
Egy-két nap is eltelt, mire nem vastag pulcsiban vagy mellényben indultunk útnak, miközben egy-egy londoni (legalábbis itt élő/tartózkodó) viselete azt az érzést keltette bennünk, mintha itt teljesen jó, nyári idő lenne. Míg mi pulcsiban közlekedtünk, volt, aki kis nyári ruhácskában futott a busz vagy metró után.
No, hát ennyit az időjárásról a kezdet kezdetén. J
Itteni kis életünk első hete gyakorlatilag a időjárási káosz címmel látható el. Értendő ez alatt, mint ahogy ma is: reggeli induláskor kellemes száraz idő, valamivel később kissé szitáló eső nagy széllel amit ragyogó napsütés vált fel majd végül kemény zuhogó eső, amely elől a magyarországi esernyő abszolút nem véd meg, minimum a válla vizes lesz az embernek, de az is előfordulhat, ha mondjuk oldalról esik, hogy csak az izmainkat tornáztatjuk, ha azt cipeljük, nélküle pont ugyanazt a végcélt érjük el, mint vele….
Érdekes módon viszont londoni életünk második hetében mintha egy másik földrészre csöppentünk volna, sehol egy csepp eső, maximum egy kis szellő, de legfőképpen ragyogó napsütés és meleg.:) Igazi londoni nyár.
Szumma szummárum, három hét leforgása alatt London hozzászoktatott bennünket ahhoz, amiről híres is eme város, hol esik, hol szakad, hol nem.
Természetesen, a londoni mobiltelefon valamint NI interjú időpont abszolválása után eljött a mi időnk, nyakunkba véve a várost, felkerestünk az általunk puccos interjúnak titulált helyet, ott szépen mosolyogva nekiláttunk a kb. 5-6 oldalas kérdőív kitöltésének, persze csak azután, miután rájöttünk, hogy az első ajtó csak a biztonsági, tűzvédelmi, azon hiába kopogtatunk, így beljebb léptünk a következő ajtóig. J
Kérdőív kitöltve, mehettünk priviben beszélgetni az egyik szimpatikus agency-s (ügynökség) hölggyel. Ő közben jegyzetelt, majd mikor a kérdéslista végére érte, elbúcsúzott tőlünk és felváltotta őt a kollégája, egy még szimpatikusabb perzsa-arab hölgy, akinek a férje félig magyar. Ő már inkább a végzendő munkát mutatta be illetve érdeklődött afelől, hogy miért is szeretnénk ezt az állást. Javaslatot és kérést kaptunk a CV-k (önéletrajz) átdolgozására és azzal váltunk el, hogy várjuk a visszajelzést, mehetünk-e a következő körre. Ennek már 3 hete, de visszajelzést sajnos nem kaptunk. (To be continued…..)
