Igen rég sikerült valamit is írjunk, ezért gondoltam „regélek” egy picit, úgyis egyedül vagyok „itthon”, mert idióta bank holiday van a főnököm pedig úgy gondolta, amúgy is sok pénzt kerestem már eddig nála, ezért itt az ideje plusz egy napot elba….i. Sajna ez van L
Írok egy picit mindenről, ami történt velünk az elmúlt 1,5 hónapnyi londoni életünk alatt.
Képek
Képeket a szuper gyors, fizetős internetünkkel egyelőre nem próbálunk meg feltölteni, de persze később majd pótoljuk!
Kiutazás
2,5 hónapnyi előkészület után 2011. július 15-én, pénteken nem sokkal fél hét után megérkeztünk Londonba első szálláshelyünkre. Július 15.-e reggel 6 kor kelés, kézipoggyász összepakol, szendvicsek táskába, családtól, kutyától elköszönés és indulás. Ferihegy 1, kb. 32-33 fokban gépre felszállás és már indultunk is, késés nélkül (meglepő volt), de minden simán zajlott. London-Lutonon landolt a repülő, indulás után kb.: 2,5 órával, kiszállás kb. 20 fokba éles váltás volt, de ez van, MEGJÖTTÜNKJ. Vettünk két single jegyet London Victoria Stationre, hogy ott vár a srác, akinél fogunk lakni, hát ebből az lett, hogy félúton a busszal London felé küldött a gyerek (nevezzük Balázsnak, későbbi nevén Mazsi-Drazsi) egy sms-t, hogy hívjam fel, megtörtént és közölte, hogy nem tud kijönni elénk, de szálljunk le Marble Arch-nál és onnan metróval már pofon egyszerű eljutni Stratford-ba. Leszálltunk az adott helyen, kitaláltuk hol a f…ba vagyunk, vettünk két vonaljegyet, irdatlan drágán ( 8 font, azaz kb.: 2500 Ft volt kettőnknek, egy 25 perces metrózás). Marble Arch-nál a másik meglepi az volt, amikor olvastuk a táblát a station-be „Sorry, …..” (már rosszul kezdődött) a lefelé menő mozgólépcső, épp nem működik. Viszont rendesek voltak kiírták, hogy ne kelljen számolnod a két db 26 kg-os bőrönddel a kezedbe lefelé menet, hogy 96 lépcsőfok van. Összegezve az utunk nem volt felhőtlen, de nagyobb probléma nélkül ideértünk, és legalább aznap nem esett.
Ami más, mint otthon
A belváros szemetes, szmogos, fogalmazhatunk úgy is, hogy az „igazi London” elég szemetes város, kivéve a turisták által látogatott helyeket (Big Ben, Tower Bridge, stb.) amikre azért jobban odafigyelnek.
Ami jó, nagyon sok park van, sok fűvel, és mókusok mindenhol. Aranyosak és szelídek.
Az emberek általában kedves, segítőkészek.
A szupermarketekben vannak önkiszolgáló pénztárak: a vásárló lehúzza az árukat, fizet, majd távozik, sorban állás kiküszöbölve.
Időjárás
Magyar szemmel nézve inkább lehetne ősziesnek nevezni az időt, mint nyárnak (reggelente 17-18 fok, napközben 20-21 fok, pulcsit el lehet viselni nyugodtan). Van hogy egész nap süt a nap, amit naponta 4-5 alkalommal 10-20 perces eső vagy zuhi szakít meg. Viszont voltak olyan napok is egymás után, hogy a nap olyan erősen tűzött, rövid ujjúban lehet sétálni a városban. Az átlag azért a szeles, hideg esős idő.
Telefon
Előfizetést nem is akartunk, így a feltöltő kártyás telefonokról pár sor. Az egyik legolcsóbb 32.95 fontba került (ebben az árban volt egy új alap Nokia + 20 fontos feltöltés), a rajta lévő egyenleg pedig 30 nap után elveszik. Érdekesség, hogy a percdíjak elég magasak, viszont vagy ingyen perceket adnak, vagy a feltöltött összeg többszörösét írják jóvá a kártyán, tehát így azért a 20 font kitart egy hónapig.
Internet
Mivel a szálláson ahová érkeztünk nem volt internet, plusz a következő szállásunkon sem (az első helyen mindössze 2 éjszakát töltöttünk) az állás- és lakáskereséshez viszont feltétlenül szükségünk volt erre, be kellett fektetnünk mobil internetbe. A boltos csaj tanácsára a szerinte gyors internetet választottuk: a stick 5 font, akciós 3 GB 30 napig felhasználható adatforgalom pedig 20 font volt; 310 forintos árfolyammal, 7 750 forintot kellett netre kiadnunk. Nem veszélyes, viszont csak alap keresgélésre, levelezésre, családdal kapcsolattartásra használható, mert egyébként a 3 GB sokan tudják, hogy igen kevés egyéb dologra elég. Ami azonban picit idegesítő, az a net „gyorsasága”, vagy inkább lassúsága, de már látjuk a fényt az alagút végén, pár hét és elvileg bekötik a korlátlan, „gyors” netet az új lakásba ahol lakunk (ez a harmadik lakás, de erről majd később írunk). Kíváncsian várjuk.
Az új lakásunk
Az első helyen amint már írtuk, csupán 2 éjszakát töltöttünk, mondjuk az elég is volt (az összes lakó, rajtunk kívül 4 ember az étkezőt célozta meg mint dohányzót, illetve a második napon egy kb. 25-30 cm-es új lakóval is találkoztunk a konyhában). A második lakást is Mazsi-Drazsi intézte, mi állásinterjún voltunk, illetve akkor még nem tudtuk, hogy mekkora nagy gyökér. Ott 1 hónapot laktunk, közös hűtőből fogyott a cucc gazdagon, csak az a baj, hogy a miénk is, kicsit sokan voltunk néha, stb. Alvásra, fürdésre, meló- és lakáskeresésre tökéletes volt, lehetőség szerint ennyi időt is töltöttünk ott. Mindenkinek jótanács, ha nem él kint olyan rokon, barát, akiben 100-asan megbízhatsz, és otthonról keresel szállást, nagy esélyed van, hogy átba…nak és szarabb helyeken kell laknod az elején. Ha sok lóvéval jössz ki, és nem számít pár hét deposit elbukása, akkor csak pár napról beszélünk, mert azért ha magadnak keresel szállást, lehet normális kérókat találni. Így történt velünk is, 5 hét szar kéró után elköltöztünk a mostani helyre. „King size” szobát bérlünk saját hűtővel, tv, nagy ágy, nagy szekrények, stb. tiszta és csendes lengyel lakótársakkal (mármint ők külön szobában vannak, nem velünk J) Előre 2 heti lakbérnek megfelelő kauciót (deposit) kellett lerakni, illetve 1 heti lakbért előre.
A lakás London 2-es zónájában, Stockwellben van, max. 8-10 perc, mire melóhelyre érek (utazásra így már csak egyikőnknek kell költeni). A lakás nem nagy: kis konyha, fürdő, külön wc, kis tároló. Nagy előnye, hogy teljesen berendezett, van TV, mosógép, mikro, hűtő, kenyérpirító, vízforraló. Kávéfőző sajnos nincs. Összességében szép és világos.
A heti lakbér 150 font, ez havonta 600 font = 310 forintos árfolyammal (kb. 186e HUF). Nem olcsó…
A lakosság
Ha nem látnánk annyi London taxit + Double deckert, hogy hol vagyunk tippelnénk Jamaicára, vagy Indiára. Nem túlzás, minden második-harmadik ember fekete. Valami félelmetes mennyiségű fekete, iszlám, indiai, stb. van itt. Akik viszont rohadtul jól érzik magukat itt, boldogok, hülyére keresik magukat és abszolút nem érdekli őket hogy 10 font (3100Ft) egy ebéd vagy 2 font egy 3 decis üdítő, és tutkó hogy egyik se megy többé haza a bambuszkunyhóba. Na mindegy, ha már itt vannak fel is töltik az üres álláshelyeket, szinte az összes boltba, sütödébe, mobilstandoknál stb. helyeken velük kommunikálsz. Csipázzák a nagy zenét a kocsiban, a szép, nagy felniket, amiket szarrá padkáznak, értelmes embernek vérzik a szíve, illetve a sport mocikat. Ezekre a dolgokra költenek is bőven (van miből), pedig aztán némelyik tusfürdőre is fordíthatna kisebb-nagyobb összeget.
A bankszámlanyitás
Külön posztot megérdemel az itteni bankszámlás történet is. 5-6 különböző pénzintézetnél voltunk, mire sikerült bankszámlát nyitni. Számlanyitáshoz passport és személyi, de a lakcímkártya nem jó nekik, mert nincs rajta angolul egy szó sem, fordíttasd le a tököm tudja hol, hogy hivatalos legyen, plusz havi 8 font (2500 HUF) számlavezetési díj, plusz egy éves szerződés, lakcím igazolására alkalmas (proof of address) okmányt kértek, munkáltatótól vmi papírt, illetve közös számlánk nem lehet (tehát havi 2 x 8 font) valószínű valamit kihagytam még. Mind ezek után, és pár nap érdeklődés után Santander nevű bank, két lelkes magyar amatőr betért, egy 4 oldalas kérdőív kitöltése után 4-5 nap múlva jött postán a megnyitott bankszámlánkról a papír, pár napra rá a bankkártyák, úgyhogy siker. Számlavezetési díj nincs, közös számlánk van, pénzfelvétel ingyenes, vásárlás ingyenes.
A munkakeresés
Hát nem egyszerű itt sem, sőt. Az első 3 hetünk durván aktív munkakereséssel telt, mentünk, neteztünk, érdeklődtünk egész nap, egész héten. Összesen 275 helyre adtuk be a jelentkezést. Nekem sikerült találni helyet egy magyar vállalkozónál (építőipar)- kerítéseket készítünk, járdalapozásokat- (kisebbik járdalap 43 kg, nagyobbik 64 kg) ajtócseréket csinálunk, igazi Mc Mester Ltd. Szívás, a legtöbb munka „out side” és itt ugyebár gyakran esik, történt már, hogy a négyes elosztóból kicsöpögtettük a vizet, aztán nagy flex bedug és indít. A melókkal folyton ..aszogatnak, miért nincs még kész, kéne menni a következő helyre, óránként a főnöktől a telefonhívás. Minden ami van az helyszíni szerelés, vasas munka, ajtólapból ajtót csinálni plusz tokot ott legyártani hozzá szőrös „deszkából”, szép is legyen, de mindenre max. pár órát kapsz. Nem picit crazy. Kitti jelenleg hotelben dolgozik szobalányként (létra alja) tréningre szeretnék küldeni szeptemberben, hogy feljebb rakják, de nem álom munkahely, van rá esély, hogy nem várjuk meg a kinevezést. Nyelviskolában is volt már egy hetet tanítani, de csoportlétszámtól függ majd a folyamatos foglalkoztatás, ami elvileg szeptemberben derül ki. Hát ezt jobban várjuk, mint a netet.
A boltok
Másfél hónap után még mindig lefáraszt a boltokban lévő rengeteg félkész, kész cucc. Minden megvehető papírdobozban, konzerves dobozban, műanyagtálcán, amit el lehet képzelni. Puding konzervtől elkezdve, 16 ízű pitéig, csóri polip vasdobozban, sok kereséssel talán még instant kutyaszart is lehetne találni, amit este a szomszéd ajtaja elé leteszel, 1-1,5 dl vízzel felöntöd, és már kész is, csak a reggeli hatást kell várni, rátapadva az ablakra, és még kutyát sem kell hozzá fenntartanod. Idióták. Kisboltból rengeteg van, legtöbb igen drága, Tesco sem hazai árakon dolgozik, viszont van Asda, Sainsbury, Wilkinson ahol azért olcsón meg lehet úszni egy-egy bevásárlást. Megvan, hogy mi melyik boltban olcsó, érdemes végigjárni nagy bevásárlásnál azt a 3-4 boltot. Voltunk valami, talán indiai kisboltban, ottani vásárlásunk 0 fontba került, angolul egy ártatlan betű nem volt a termékeken, állaguk, színük roppant bizonytalan volt, hogy tésztát, húst, vagy zöldséget nézegettél a dobozban, lövésed nem volt, akár szárított pudli is lehetett a dobozban. Van sok nagyon olcsó dolog, pl. nagy Domestos 0,75 font (233 HUF), Adidas dezodor, tusfürdő 0,99 font (307 HUF), Diesel parfüm 8.99 font (2800 HUF), stb.
Cipőből, ruhából, ha normálisat szeretnél azt itt is meg kell fizetni, Adidas-Nike cipők 40-60 font körül, különbség csak annyi, hogy otthoni fizuból venni 12-15 000 Ft-ért egy cipőt kicsit gázabb, mint itteni fizuból mondjuk egy 60 fontos cipőt megvenni. Hát mások az arányok. Igazából itt sincs kolbászból a kerítés, nagy szívás itt is a meló, a lakhatás szarabb, mint otthon, ahol saját háza van az embernek, plusz amiket otthon hagyott a jónép, azoknak a hiánya, itt csak magára számíthat az ember (mi esetünkben egymásra).
A tömegközlekedés
Durván jól kitalált rendszer!! Az egész város zónákra van osztva, belvárosból körkörösen kifelé haladva, összesen 9 ilyen zóna van. Minden tömegközlekedési eszközön touch-olni (hozzáérinteni) kell az Oyster nevű kiskártyát az érzékelőhöz, amennyiben minden ok kezdődhet az utazás. A kártyára többféle lehetőséget lehet rátölteni, pl.: travel card 1napos, 1 hetes, ezekkel annyit lehet utazni az adott időtartamon és a megvásárolt zónákon belül, amennyit akar az ember, viszont buszra, vonatra, metróra, overgroundra, szóval mindenre használható. Másik lehetőség, hogy pénzt töltesz rá, így minden touch-olásnál különböző összegeket von le, attól függ mivel, és mikor utazol (nekünk ez nem szimpi varia). Ezeken kívül vonaljegyeket is lehet venni (egy utazásra szólnak, és qva drágák). Szóval lehetőség az van, csak fizess. Bliccelni nem lehet, mivel busz kivételével szinte mindenhol kapuk vannak, amik ha valami nem stimmel a kártyáddal (lefogyott a pénz, vagy a napok) be sem enged. Ha valahol még sincs kapu (pl.: overgroundnál pár helyen), akkor is megszívod, mert ahová utazol ott kifelé bizti lesz kapu, ott viszont touch-olni kellene, hogy ki tudj menni az adott station-ről. Második napunkon, mi így jártunk, overground, kérdés részünkről: minek ide Oyster, nincs kapu, simán fel lehet szállni, így is tettünk. Stratfordba ahová mentünk ott viszont volt J. Mászkáltunk, de nem lehet máshogy kimenni, így beszéltünk az egyik szimpatikus assistant service-s hölgyeménnyel, aki aranyos volt és kiengedett bennünket. No azóta van travel card- unk. Metróvonalból 13 van, plusz overground, vonatok, rengeteg busz (ami néha azért nem oda megy, ami ki van rá írva), szóval mindenhová el lehet jutni, csak távolságok révén az utazásra azért időt kell szánni. Kitti pl. reggel-este valamivel több, mint egy órát utazik, ami úgymond átlagosnak mondható.
